A korábban hatályos Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény pénzfizetések teljesítésére és a késedelmi kamatszámításra vonatkozó szabályai – még a 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálybalépését megelőzően – előző alkalommal 2013. július 1. napjával módosultak, majd 2014. március 15. napjával ismételten módosulás történt a pénztartozások teljesítése és a késedelmi kamat vonatkozásában, bár ezek a 2013. július 1-éhez képest kevesebb módosulást hoztak.
A Ptk. a magánszemélyek egymás közötti, valamint vállalkozás és magánszemély jogviszonyát tekinti alapesetnek, amelyre a jelen összefoglalóban külön nem térünk ki. A vállalkozások egymás közötti – valamint hatóság, és hatóságnak nem minősülő vállalkozás közötti – szerződéseire vonatkozóan a Ptk. eltérő szabályokat állapít meg.
1) A fizetési határidőről
Vállalkozások esetén törvényi főszabály szerint a kötelezett Vállalkozás a pénztartozást a fizetési felszólítás vagy a számla kézhezvételét követő 30 napon belül teljesíti, azonban a felek ettől a határidőtől közös akarategyezséggel legfeljebb 60 napos fizetési határidő engedésével eltérhetnek. Tehát a fentiek értelmében a feleknek több lehetősége van az összeg teljesítése vonatkozásában:
Egyrészről az ügyletben részvevő felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a pénzkövetelést a számla kézhezvételét követő 30 napon teljesíti.
Másrészről, ha a feleknek nem érdeke, hogy a számla kézhezvételét követő 30. napot követően a kötelezett ne essen automatikusan késedelembe, akkor megállapodhatnak abban, hogy a számla összegét kötelezett legfeljebb a számla kézhezvételét követő 60 napon belül teljesítse. Ebben az esetben a kötelezett a 60. napot követően esik késedelembe.
Harmadrészről – a második megoldás alternatívájaként – lehetséges, hogy a felek a számlázott szolgáltatás alapjául szolgáló szerződésben úgy állapodnak meg, hogy a számla jogosultja felszólító levelének kézhezvételét követő 30 napon belül köteles kiegyenlíteni a számlát, így ezelőtt az időpont előtt a kötelezett nem esik késedelembe.
Negyedrészről a felek megállapodásukban azt is rögzíthetik, hogy a kötelezett késedelme a felszólító levél kézhezvételét követő 60. napot követően áll be.
Fontos megszorító szabály, hogy hatvan napon túli fizetési határidő érvényesen nem írható elő. A rendelkezés figyelmen kívül hagyása a szerződés semmisségét vonja maga után.
Amennyiben a teljesítés a fentiekben meghatározottaktól eltérően alakul, úgy a kötelezettnek az alábbi késedelmi kamattal – vagy kötbérrel –, és átalánydíjjal kell számolnia.
Fentieket a Ptk. még annyiban egészítette ki, hogy az előzőekben részletezett legfeljebb 60 napos teljesítési határidő kikötésére kizárólag a szerződés jellegére tekintettel, tényszerűen indokolt esetben kerülhet sor.
2) A késedelmi kamatszámítás módjáról
A késedelmi kamat a fenti pontban meghatározott dátumot követően esedékes. Korábban, 2013. július 1-jét megelőzően ennek mértéke megegyezett a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegével. A módosítást követően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékében határozzák meg a fizetendő kamat összegét.
Amennyiben a pénztartozás idegen pénznemben teljesítendő, úgy az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat az irányadó.
A fenti megszorításon kívül másik fontos korlátozó rendelkezés, amely értelmében a késedelmi kamatot kizáró szerződési feltétel semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles. Tehát ha a jogosult nem tart igényt késedelmi kamatra, ebben az esetben ezt kizárólag kötbér kikötése mellett teheti meg.
Másik lényeges módosulás az európai unió jogalkotűsa nyomán előírt 40 euro összegű behajtási költségátalány. Ennek alkalmazása a gyakorlatban annyit jelent, hogy a késedelem esetén ezt az összeget a késedelembe esett kötelezett köteles kifizetni.
3) Adójogi aspektusok
Az első két részben felvázolt új jogi helyzet számos, számlázással kapcsolatos kérdést vet fel.
A fentiek szerinti behajtási költségátalány a kártérítés összegébe beleszámít, tehát ennek az összegnek a vonatkozásában az általános forgalmi adóval történő növelésétől el lehet tekinteni.
Azonban a behajtási költségátalány elengedése azonban a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény alapján – mint elengedett követelés – adóalap növelő korrekciós tételnek minősül, kivéve, ha a követelés elengedése magányszemély javára történik, vagy ha az jogosult társaság olyan külföldi személlyel vagy magánszemélynek nem minősülő belföldi személlyel szemben fennálló követelését engedi el, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll. Tehát ha egy szolgáltató társaság elenged követelést egy ügyfele számára – aki nem magánszemély, hanem egy magyarországi vállalkozás – akkor a számlát kiállító szolgáltató társaság az elengedett követeléssel növelt nyereség után nem köteles társasági adót fizetni.
4) Mit is jelentenek a fentiek a gyakorlatban?
A vállalkozások részéről kétféle – alapvetően üzletpolitikai célú – döntés születhet. Követeljük a késedelmesen fizető vevőinktől az említett kezelési költséget és késedelmi kamatokat, vagy úgy döntünk, hogy a további jó együttműködés reményében ettől el kellene tekintenünk.
A jogszabályok szigorú értelmezése alapján a fizetése késedelem retorzióitól eltekinteni nincs lehetőségünk, viszont ugyanezt az összeget kedvezményként a partnernek megadhatjuk. Az ilyen módon adott kedvezménynek adóalap növelő hatása nincsen, tehát további költségek vállalása nélkül is mentesíthetjük ettől a tehertől a számunkra fontos, átmeneti nehézségekkel küszködő vevőinket.
Nyilván a fentiektől függetlenül az ügylettel kapcsolatos adminisztráció, levelezést, nyilvántartást és egyéb költségekkel és kellemetlenségekkel járó adminisztrációtól nem szabadulunk meg.
Amennyiben úgy döntünk, hogy a költségátalányt és a kamatokat követeljük, akkor ezt egy számlát helyettesítő okmány kíséretében, áfa felszámítása nélkül küldhetjük meg az ügyfél részére.
dr. Spránitz Gergely, Zanyi András
